Hogy került a különleges napsugaras díszítés a házak homlokzatára?

Szegedi sétánkat folytatva egy kicsit eltávolodtunk a belvárostól. No, nem nagyon, csak úgy 15-20 perc laza sétányira. Persze ha kényelmes vagy, mehetsz busszal, autóval is, akkor pár perc alatt eléred az Alsóvárost.

A családias, inkább falusias környezetből kimagaslik a ferencesek kolostora és temploma, innen már csak pár saroknyira vannak a sokat látott, különleges történettel rendelkező napsugaras házak utcái. (A ferencesekhez persze még visszatérünk!)

A Nyíl utca közepe táján található a Tájház, ahol mindig szívesen látják a betérőket. És érdemes bekopogtatni, mert a ház érdekes, jó programok vannak és még egy sétára is meginvitálnak.

A napsugár

A nap már jóval korábban, az ősidők óta fontos díszítő eleme volt az embereknek. A jelképben az ősi napimádat és a természettel szoros kapcsolat is mind benne van. Az emberek életét alapvetően meghatározta a napfény, a napszakok, a nap éltető ereje.
A barokk templomokban előszeretettel használták a napot, a napsugarat a freskókon, díszítéseken. De kapcsolódik a minta a Szentháromság jelképéhez is, mely mutatja, hogy az itt lakók hisznek abban, hogy Isten mindent lát és megóv a bajtól.
Szegeden az 1700-as években gyakoriak voltak a járványok, a tűzvész is sokszor pusztította a nádfedeles, zsindelyes házakat. Ez pedig kedvezett a Szentháromság-tisztelet elterjedésének.

De a szegedi napsugaras házak története is messzire nyúlik vissza. Már a 18. század vége felé elterjedt díszítőelem volt a fából faragott, díszes oromzat. Biztos nem véletlen, hogy pont a Napfény Városában lett ennyire népszerű ez a díszítés.

A nagy árvíz előtt épült napsugaras házak mind a víz áldozatai lettek.

A Nagy Tiszai Árvíz következménye

Az 1879-es nagy árvíz alapjaiban változtatta meg Szegedet, benne az Alsóvárost is. A víz annyira pusztító volt, hogy szinte a teljes települést lakhatatlanná tette.

Így került a nyeregtetős házak oromzatára, a kapukra, kerítésekre, de még a sírkövekre is a napsugaras motívum. A lakók pedig tisztelve a Szentháromságot, bíztak abban, hogy a jelkép megóvja őket a betegségektől, az átkoktól, a bajtól.

Később ez a népi építészeti elem kezdett kikopni, a szegények a fa drágulása miatt inkább téglából építették meg az oromzatot. Ráadásul az idő múlásával egyre több házat lebontottak, vagy újjáépítettek, és a régi szép fadíszítések egyre inkább eltűntek.
A még ma is meglévő épületek közül többet műemlékké nyilvánítottak. A Tájház környékén a Nyíl, a Pásztor és a Tabán utcában is látható több szépen karbantartott napsugaras ház.

A napsugaras motívum

A nyeregtető utcai részén láthatók a fából készült háromszög alakú felületek. Közepén általában egy padláslyuk van, amely a szemet ábrázolja (Istenszöm) és ebből indulnak ki a napsugarak. Korábban ezeket színesre festették.
A szem alatti részt a nagyobb házaknál általában 7 részre osztott betét zárja, míg a kisebbeknél általában 4 részes. Az oromzatot egy csipkés esővető deszkával szegélyezték, melyből tudni lehetett, hogy ki készítette. Ennek mintázata ugyanis a mesterek „névjegye” volt.
A házak előtt az utcákat is beültették, virágok, fák, bokrok sorakoznak végig a járda mellett, így igazán barátságos, természetes környezetet nyújtanak.

A Tájház

A Nyíl utca 43. számú ház ma bemutató és foglalkoztató helyként működik. Az Alsóvárosi Tájház valaha Rácz József földműves otthona volt, aki 1880-ban építette a nagy árvíz után családjának ezt az 1963 óta műemléki védettséget élvező parasztházat.

Az épület szintén típusterv alapján készült, az Alföldre jellemző soros elrendezésben. Az alápincézett házban utcai tisztaszoba, szabadkéményes konyha, és belőle nyíló másik szoba is van. Az udvar felé egy fakorlátos ereszalját alakítottak ki. A ház végében istálló, kocsiszín és kis kamra is volt.

A Tájházban megismerheted, hogy hogyan élt itt a házat építő család. Kiderül, hogy miért van külön része a férjnek és külön az asszonynak. Hogy miért kellett a konyhába szemöldökfa, vagy hogy miért magasabb a padlózata az udvar felőli szobának.
Néhány különös berendezési tárgyat is láthatsz, a csizmahúzótól a tarhonyakészítőig.

A szegedi paprika sok családnak nyújtott megélhetést, de elég keveset tudunk arról, hogy miképpen is zajlott mindez a hétköznapokban. Az itteni kiállítás azonban bemutatja, hogyan éltek a paprikások, hogy termesztették a fűszernövényt, mi volt az asszonyok dolga, és hogyan piacoztak vele.

A legszögedibb szögedi
Szeged egyik híres szülöttét, Bálint Sándort is megismerheted az itteni bemutatón. Alsóvárosban élt, édesapja korán meghalt, édesanyja paprikakufa volt, azaz felvásárolta a paprikát hasítatta, őröltette, és eladta. Így teremtette elő a megélhetésükhöz és fia taníttatásához szükséges pénzt.
A néprajzprofesszor az alsóvárosi népélet kutatója volt, a magyar néprajztudomány egyik legnagyobb életművét ő teremtette meg. Foglalkozott a népi élettel, a nyelvezettel, a kultúrával, a hagyományokkal, a kutatás mellett pedig oktatóként is dolgozott.

Programok

A Tájház nem csak bemutatóhely, hanem nyüzsgő élet zajlik itt. Rendszeresen tartanak foglalkozásokat, programokat diákoknak, családoknak, turistáknak. Sőt elkísérnek egy sétára, a környék felfedezésére is, melyben megnézhetsz jó pár darabot a még megmaradt mintegy 70 napsugaras házból.
Az Alsóvárosi séta itt még nem ér véget, hanem – ahogy ígértem – folytatódik majd a Ferences Látogatóközpontban. Ám az már egy másik mese lesz.

Ha Te is keresed új otthonod, vagy eladnád meglévő ingatlanod, ne habozz vedd fel velünk a kapcsolatot >>>

Még több cikket felújítással kapcsolatban itt találsz >>>