„SZABÓNÉ VAGYOK, MENNYI AZ ALJA?”, azaz Szörnyella és Komolytalan akcióban

Így látjátok, hogy mennyire visszataszító, hátha a jövőben páran továbbítjátok, és az ilyen „asszonynék” vagy megváltoznak, vagy egyszerűen nem hívnak fel.– Nekem voltaképpen mindegy, melyiket válasszák ezek.

– Jó napot kívánok, Szabóné vagyok, itt állok a teleknél, és szeretnék érdeklődni.
– Üdvözlöm, melyik településen van?
– Dunavarsány.
…folytathatnám, hogy ilyen nyögvenyelősen kezdődik általában. Szóval azt várja el ez a „hölgy”, hogy legyél gondolatolvasó, majd mikor megkérdeztem, hogy „miért, mennyit adna érte?” – arra nem válaszolt, hanem feltett egy újabb kérdést, hogy „magánszemély, vagy cég a tulaj?”
– Te erre mit csinálnál? Erre én azt mondtam: indifferens, és feltettem újra a kérdést, majd elindult a kötekedés Szabóné részéről.
Bizonyára csak nekem vérforraló, hogy miért vagyok „köteles” ilyennek segíteni – hát nem is ment sokra velem, azt biztos.

Eleve aki az ilyen valójában hivatalosan nemlétező egyszavas asszonynevet benyög, az magáról a hozzáállását, és flegmaságát azonnal elárulja.
Elárulja továbbá azt is, hogy tiszteletlen saját nevével (már nem büszke rá), továbbá a másik személlyel, akivel beszél – nem is hinnéd, hogy rengetegen csinálják ezt!

– Most mondhatod, hogy amikor felvette a hosszú asszony nevét, erre nem gondolt, hogy sokszor ki kell ejtenie a száján, mikor bemutatkozik, annyira el volt foglalva az álszent hűség jegyében (miszerint ha a nevem elárulja, hogy asszony vagyok, úgy majd nehéz lesz megszólítani, és majd egyből tudni fogja aki próbálkozik, hogy nem érdemes), de azt meg főleg nem, hogy amikor aláír, akkor nem muszáj mindhárom nevével aláírnia, de ha mégis, akkor így járt… – ez mennyire hihető szerinted?
Aki ennek a magyarázatnak bedől, az egyúttal azt is elfogadja, hogy Szabóné konkrétan elmebeteg.

Az ilyen „érdeklődő” nyugodtan állíthatom, hogy KOMOLYTALAN. – Elég, ha a nevét kimondja (férj / exférj vezetékneve + né), felhatalmazlak, hogy eleve Te is csak a vezetékneveddel mutatkozz be: – „Én meg Szűcs vagyok” – szóval így, és máskülönben teljesen felesleges minden idő, amit a telefonnal a füleden töltesz ezzel, szóval egyszerűen csak tedd le a telefont.
FIGYELEM: itt most nem arról beszélek, hogy minden asszonyné hülye(!) – ha ezt értetted, olvass figyelmesebben: a viselkedést hangsúlyozom, és a flegma névhasználatot.

Térjünk át kicsit erre a másikra: voltaképpen ez a „MENNYI AZ ALJA?”, „MENNYIT LEHET ALKUDNI?” kérdésekkel kezdeni egy vásárlói érdeklődést továbbra is bizonyítja, hogy KOMOLYTALAN az illető, aki kérdezi. – Ezért megint csak oda lyukadunk ki, hogy feleslegesen beszélsz vele, és fecsérled az idődet, mint eladó, vagy kereskedő.
Természetesen mindig azt kell válaszolnod, hogy van egy irányár, akit érdekel, megnézi, és tesz rá egy ajánlatot, ha tetszik.
– Ez a helyes válasz, és nem egy alacsonyabb összeg, amit félve bedadogunk a telefonba.

Sokan, teljesen hibás beidegződés, hogy belemennek ebbe a játékba, mert a komolytalan érdeklődő még arra sem veszi a fáradtságot, hogy ajánlatot adjon, mert neki csak az „ÁR” számít. – Honnan tudom? – Mikor ennek a Szabónénak azt mondtam, hogy tegyen egy ajánlatot, rögtön visszavágta, hogy először is meg kell nézni… – Látod? Minek alkudozik, ha még nem is tudja, mit akar? Továbbá ez egy csapda: a legvastagabb képűek alkudozása, látva pl. 950ezres irányárat, úgy indul, hogy „Mennyi az alja? – Te magadtól(!) engedve 300 ezret megválaszolod: 650 ezer – ő meg erre: akkor megveszem 400-ért.” – Szóval Te ne legyél ilyen egysejtű, és NE menj bele az ilyenek játékába. Utálni fogod az egészet, rá fogod vágni a telefont (ami szétreped, mire észreveszed, hogy az is a Te pénzedből van), és a következő már korrekt érdeklődővel, vagy igazi vevővel már hibásan durván, bántóan fogsz bánni, aki meg sem érdemelte volna, így veszítesz el egy-két hitvány gazember miatt korrekt, rendes vevőket majd.

A legextrémebb pofátlanság: múltkor egy fickó ugyanezzel indított: „Mennyi az alja?” – odáig elment, hogy tett egy „ajánlatot”, mivel azt mondtam neki, tegyen egy ajánlatot, ha tetszik, és megtudjuk. Majd mikor visszaszóltam neki az eladóval történt egyeztetés után: elment, hogy tudott olcsóbbat, és azt vette meg. – Persze, szíve joga, de akkor sem volt tisztességes. Szóval aki azt mondja, hogy az ingatlaneladás egy sima ügy, az még sosem adott el ingatlant, és nagyon alábecsüli az ingatlaneladással járó energia ráfordításokat.

Egyszerűen csak kérdezd meg, ki ő, hogy találta meg az ingatlant, tudja-e, mit szeretne, van-e pénze, vagy el kell-e adnia hozzá ingatlant, vagy hitelt felvennie, hogy vásárolni tudjon, és ha MINDEZEKRE korrekten (félrebeszélés, kötekedés nélkül, és tisztelettudóan) válaszolt, akkor elmondhatod neki, hogy „Tegyen egy ajánlatot, ha eléggé tájékozott, és megegyezünk!” – ha nem így teszel, meglátod, csúnyán pórul jársz, megaláznak, és megpróbálnak megrövidíteni.
Na, de azért azt se várd, hogy a vevő alázkodjon meg: ez a másik véglet, amikor az eladó veszi fel „Isten” kalapját – azért próbáld megőrizni épelméjűségedet, jó?

Remélem, sok „asszonyné”, és „mennyi az alja” népség olvassa majd ezt, mert aki így mutatkozik be, az észreveszi magát, és megváltoztatja ezt a stílusát, mert bizonyára nem csak én vettem észre, hogy az ilyenekkel eléggé kellemetlen beszélgetni, illetve aki csak ezzel indítana, az inkább először tájékozódik, hogy egyáltalán minek is kérdezi az alját, és rabolná saját, és mások idejét, mielőtt az árról beszélne – de sose feledd, aki már felhív, az árat tudva, az már pozitív jel az érdeklődésre, szóval ha több érdeklődő hívásod van rövid időn belül, ezen fentieket leszámítva nem lehetsz messze az eladástól!

Szűcs László

Téged NEM érdekelnek a cikkek? MOST akarod eladni az ingatlanod?
Akkor töltsd ki ezt a kérdőívet MOST!
 
 
Következő javasolt cikkünk…
A LÉNYEG, HOGY VÁSÁRLÓD LEGYEN, NE CSAK LÁTOGATÓD >>>
 
 
Eladó ingatlanjainkat pedig itt láthatod >>>